Hazudj még!

 Pasik...

Ennek a szónak a hallatán rögtön mindannyiunknak (nőknek) beugrik egy arc, a kedvesünk arca, akit imádunk, és megtennénk érte bármit, de...

Rá kellett jönnöm, hogy undorító népség az egész úgy ahogy van, és nincs kivétel.
Úgy alakítanak mindent, hogy az nekik jó legyen, minden kis részletre figyelve, kihasználják a naivitásunk, mert szeretjük őket...
Persze... Miért ne hinnék el akármit is szívünk választottjának... (?!)
... és most jön az a bizonyos DE...
amikor kiderül a turpisság, vagy az a kis lényegtelen hazugság, na akkor történik meg az, hogy még a végén téged hibáztat mindenért, eljátssza a mártírt, és még neked próbál lelkiismeret furdalást okozni...
Rafinált népség, de ez az én szemembe undorítónak minősül, mert amíg én nem hazudok neki, addig elvárom szigorúan, hogy Ő se tegye...

És akkor ilyenkor mi a teendő?
Hajtsunk fejet a rafináltságuk fölött?
Vagy... vagy mi?

Kurva nehéz a nők sorsa, a mi sorsunk, ha ilyen minősíthetetlen alakokkal vagyunk körülvéve, ezek a kis hazugságok, turpisságok kritikán aluliak...

De fiúk! Vigyázzatok...
Nem biztos, hogy találtok még egy olyan hülyét, mint mi, akik szeretnek titeket! 

Bár van hogy veszekszünk.
És van hogy egymáshoz vágnánk egy két vázát.
Sőt akad olyan is amikor egy kanál vízben megtudnánk fojtani egymást,
buta , idétlen dolgok miatt.Próbáljuk egymást megvédeni , néha még a levegőtől is.
Ebből adódnak ócska veszekedések.De mi ezek ellenére is szeretjük egymást.
Mindig ugyanúgy. A legrosszabb pillanatokban is...

 
A kudarcok hozzátartoznak mindenki életéhez. Rossz emlék? Fájdalom? És akkor mi van?! Hagyjuk abba, szálljunk ki, dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, nem bírod már, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell - méghozzá a legnagyobb lángon, épp azért hogy érezd: életben vagy. Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad, és jegyezd meg: az igazán nagy ember sosem próbál menekülni a múltjától, bármilyen sötét is volt az.. hiszen tudja: idővel a vereségeiből így válhat majd diadal...

  Vannak sötét foltok az ember múltjában amiket szégyellünk, és a visszamehetnénk, máshogy csinálnánk, vagy meg sem csinálnánk. Vannak olyan tettek, amik egész életünket megpecsételik...
De az ember mindig változik, ha változni akar...
Mindenki el tudja dönteni, hogy amit meg tett, az jó vagy rossz döntés, és nem kell a múltja alapján elítélni senkit sem...
Először mindenki nézzen magába, és utána ítélkezzen...

"Az vesse rám az első követ, aki bűntelen közületek!"
Aztán ha ezek után is ítélkezni akarna akárki is, előtte jöjjön vegye fel a kis cipőmet, és járja végig az utam...
Aztán utána mondhat véleményt, hozzászólást, vagy bármit, de nem hiszem hogy utána már lenne akárkinek is kedve hozzá...

Ne az ember múltjával, és rossz cselekedeteivel dobálózzatok, és okozzatok fájdalmat a másiknak, mert attól, hogy nem mondják, tudják hogy ott van az a kis hiba, rossz lépés amit elkövetett és megváltoztatni nem tudja.
Az ember jelenével, és a jövőjével legyetek elfoglalva, ha látjátok a jeleit, a hajlandóságot afelé, hogy változni AKAR, miért bántjátok, és romboljátok le egy-két hirtelen jött, meg nem gondolt, szóval, mondattal, azt amit Ő addig felépített...
Ne hátráltassátok az ítélkezésekkel a múltjukat megbánt, változni akarókat...

Mert azzal csak elvesztek Tőlünk minden reményt...